A mackó és a róka

                           

 

Nyár volt, forrón sütött a nap.

- Jaj a bundám nagyon izzad,

fürdőruha volna most jó,

- így sóhajtott egy kis mackó.

 

Meghallotta ezt a róka:

- Szert tettem egy jó szabóra.

Gyere - hívja mackó komát –

neked is szab fürdőruhát.

 

A róka a tóhoz szalad,

mackó a nyomában marad.

Rák asszonyt hívja a róka,

csattog is már az ollója.

 

Elkészült a fürdőruha.

Ott a tükör, nézz csak oda,

ez most a legújabb divat, –

szólt a rák, s a vízre mutat.

 

Néz a mackó tó vizébe,

jaj de mit lát a tükrébe’?!

Bundájából nadrág maradt,

az is éppen csak egy falat.

 

Szabót a róka fizette,

majd a bundát összeszedte:

- Nem kell nékem más fizetség,

ez a csekélység is elég.

 

Sóhajtoztak az állatok:

- Mackó koma megjárhatod.

Augusztus van. Nemsokára,

hideg jön a meleg nyárra.

 

Ugyan mit törődjek véle,

kinő majd a bundám télre.

Nem figyelve semmi jajra,

vidáman táncolt egy dalra.

 

Egyszer aztán esett a hó,

fázott nagyon a kis mackó.

Az állatok is töprengtek,

hogy most miként segítsenek.

 

Csak a róka örvendezett,

új bundával dicsekedett:

- Medvebunda, ez ám a jó,

felőlem már hullhat a hó!

 

Aztán egy nap csoda esett,

a Mikulás megérkezett.

Szánkóját hat szarvas húzta,

mert sietős volt az útja.

 

Az erdőben mégis megállt,

a szánkóról csendben leszállt.

Így szólt: - Kaptam sok levelet,

de innen a legszebbeket.

 

Itt mindenki egyet akar,

bundát a mackónak hamar.

- Itt a bunda, gyere mackó!

Tapsolt a sok erdőlakó.

 

És a róka, vele mi lett?

A farkassal összeveszett.

Medvebundát akart az is,

marakodott a két hamis.

 

A bundát a róka védte,

de a farkas összetépte.

Így történt ez, és azóta
sajátjában jár a róka! 

                             

A beteg oroszlán meg a róka (La Fontaine meséje alapján)

                                                
                                             

Történt egyszer messze távol,
valahol a szavannán,
hogy annak a hős királya,
beteg lett az oroszlán.

Körül ülték a hívei,
sajnálkoztak módfelett,
majd tudatták mindenkivel,
hogy királyuk nagybeteg.

Kihirdették ezért nyomban,
minden állat jöjjön el,
látogatást vár a király,
félni tőle most nem kell.

A barlangja biztonságos,
sok rokona vigyázza,
ki itt belép baj nem éri,
itt a király írása.

Tanakodtak az állatok,
de az írás hiteles
a királyi ígéretben,
kételkedni nem helyes.

Csak a róka kételkedett,
észrevette őkelme,
sokan mentek a barlangba,
ám de vissza, senki se.

Ez a barlang igen furcsa,
hibádzik is valahol,
bejárata igen tágas,
de kijárat nincs sehol.

                                               Megírta a rokonságnak,
                                               üdvözli a fenséget,
                                               de megvárja míg többiek,
                                               épségben hazatérnek.
                                                 

                                               Megjelent a Csalafinta mesés versek állatokról c, könyvben

                                         

A róka és a gólya

 Kelepelget a víg gólya,
 róka fülét igen bántja,
 meghívom majd délebédre,
 zajongását így belátja. 

A madarat csak lenézte,
fösvény is volt mindig nagyon,
híg levessel várta ezért,
vendégét a jeles napon. 

Jött a gólya s rögvest látta,
jól becsapta őt a róka,
lapos tányérba tett levest,
hogy egyen csőrrel a gólya?

 A tányérját búsan nézte,
 a ravasz meg sopánkodott:
 - Látom, hogy nem ízlik kendnek,
 és megette azt is legott.

Kinyalta az összes tányért,
éhes maradt így a gólya, 
bosszúsan szállt a fészkére,
na megállj te csaló róka!

Gondolkodott s viszonozva,
meghívta ő is a rókát,
helyeselte a ravaszdi,
pont ilyen egy igaz barát.

Gólya sütött pecsenyéket,
szimatolva jött a vendég, 

majd kiáltott nagy vidáman:

- Mintha csak lagziba lennék!

Az asztalnál aztán látta,
hogy a gólya tanult tőle,
szűk nyakú edénybe tálalt,
mégse lesz neki ebédje.

Mert a széles rókapofa,
szűk nyakú edénybe nem fért,
míg a gólya hosszú csőre,
az edény aljáig leért.

Éhes maradt a ravaszdi,
szégyenkezve elkullogott,
röstellte azt hogy egy madár,
ügyes módon rápirított.

A mesének ezzel vége,
de nem nehéz kitalálni,
arra int, hogy mindenkivel,
úgy bánj, ahogy veled bánik.