Tudós leszek!

Tudományom igen nagy már,
tudom, hogy a Föld forog,
és ilyenkor néha én is,
mikor erről tanulok.

Univerzum, mint egy léggömb
állandóan növekszik,
tizenötmilliárd éves,
és még nem is öregszik

Nem a Föld a középpontja,
talán az nincs is neki,
ötmilliárd éves Földünk
ezt sértetten viseli. 

Mindezt nekem tudni illik,
akkor is, ha nem látom,
s míg a földön sétálgatok,
a Világűrt biflázom.

Hogy miből is áll az anyag,
hogy jött létre az atom,
van-e kisebb anyag ennél,
már álmomban is fújom. 

Atommagok, elektronok
összeálltak, ahogy kell,
protonok és neutronok,
fejem tőlük robban fel.

Már a csillagoknál tartok,
éjjel-nappal azt látok,
hullócsillag lesz belőlem,
ha kérdez a tanárom.

Hány csillag van, azt ki tudja,
megszámolni nem lehet,
de ebben a zsibvásárban,
talán rendet tehetek.

                            Vannak köztük kékek, sárgák,
                            sőt még vörös is lehet,
                            a szerint hogy melyik forró
                            és melyik a hidegebb. 

                            Óriások, fehér törpék,
                            mosolyognak felettem,
                            örülnek, mert a suliban
                            kitűnőre feleltem.