2016. november 12., szombat

Liba katonadal


                     
Megy a liba gyalogútra,
egy, kettő, három, négy!
Jobbra - balra jár a nyaka,
egy, kettő, három, négy!
Mögötte megy a családja,
egy, kettő, három, négy!
Meg az egész rokonsága,
egy, kettő, három, négy!
Menetel a retyerutya,
egy, kettő, három, négy!
Ez a sok liba katona,
egy, kettő, három, négy!

                            Menetelnek, vígan élnek
                            felgágogják a vidéket,
                            a nap rájuk mosolyog,
                            és szalutál egy nagyot!

    

                                       

Libanóta


 

 


Gágog a sok kisliba gá, gá, gá
ráfelel liba mama gá, gá gá.
A nap is rájuk nevet,
oly vidám ez a sereg,
mondd te is utánuk, hogy gá,gá,gá.

Gágognak hajnal óta gá,gá,gá.,
szép ez a libanóta gá,gá,gá.
Meglátod te is tudod,
ha velük együtt fújod,
mondd te is utánuk, hogy gá,gá,gá.

                     


2016. november 9., szerda

Kell a sapka!




Hidegebb az idő,
ősz lett a szép nyárból,
szélfiú karján most
száz falevél táncol.

Ilyen zord időben
kell a meleg sapka,
de balga az, aki
mégis otthon hagyja.

Én bizony felveszem,
dehogy hagynám otthon!
Nem akarom azt, hogy
a fülem lefagyjon.

Akik kinevetnek,
vagy csúfolnak érte,
azoknak a füle
fagyjon szilvakékre!





2016. november 4., péntek

Gyümölcsérlelő ősz




Hogyha itt az ősz,
nevetek nagyot,
és a piros almámba jól
beleharapok.

Az alma után
szőlőt is eszem,
ha fúj a szél, én akkor is
vígan szemezem.

Hullik a levél,
potyog a dió,
nagy szemekkel reám nevet
a sok mogyoró.

A szilva kacsint,
körte mosolyog,
mind megeszem és az után
fürgén szaladok.

Hogyha itt az ősz,
azért nevetek,
mert a finom gyümölcsöktől
erősebb leszek.




Egyél almát!




Egyél almát,
mindig sokat,
szép lesz tőle
majd a fogad.
Harapj bele
jó nagyot,
hadd ropogjon,
édes leve
hadd csorogjon
torkodon.
És a cinke
hogyha nézi,
egy szeletet
adjál néki.
Csőre kopog,
kopp, kopp, kopp,
alma ropog,
rop, rop, rop.
Fogy az alma,
nő a jókedv,
jár a lábad;
hopp, hopp, hopp!

                                                   

2016. november 2., szerda

Hová lett az ellenőrző?





Juhász Magda
Hová lett az ellenőrző?

Anyu kérdez, apu faggat
-Ellenőrződ hová raktad?
Ezt kérdezik napok óta,
unalmas már ez a strófa.

Nem találom! Mondtam bátran.
Ott maradt az iskolában.
Vagy a padban felejtettem,
vagy útközben elvesztettem.

Vagy a cica vihette el!
Próbálkoztam újabb trükkel.
Tegnap bebújt a táskámba,
mérges is lettem csudára.

A lábammal dobbantottam,
ki is ugrott onnan nyomban.
Ellenőrzőm csak elvitte,
ejnye, vajon hová tette?

Így soroltam egyre tovább,
keresve a rejtély okát.
Anyu hallgat. Jaj de ciki.
Tudja, hogy füllentek neki.

A szobába apu lépett,
vágtam csodálkozó képet.
Ellenőrzőm ott volt nála,
szőnyeg alatt megtalálta.

Na majd elverem a cicát!
Beírt neked egy szekundát!
Mondta apu nagy mérgesen,
rögtön eltört a mécsesem.

Ne verjétek meg a cicát,
nem ő adta a szekundát!
Tanító nénitől kaptam,
mert az órán rosszalkodtam!

Apu és az anyu nevet:
- Örülünk, hogy jó a szíved!
Ne félj nem bántjuk a cicát,
de kijavítsd a szekundát!