Holdbéli mese

Történt egyszer, réges - régen,   

ballagott a hold az égen,               

ballagott,                                       

úgy, ahogy most is szokott. 

De egyszer csak megesett,

hogy a hold hasra esett.

Elesett,

elesett,       

ez nem is oly nagy eset.

Gondoljátok 

majd feláll,

aztán ballaghat tovább.

Igen ám, de szegény hold

akkor olyan kövér volt,

mint egy óriási labda,

vagy a Jupiternek atyja.

Már pedig az köztudott,

Jupiter a legnagyobb.

De bizony a Hold az égen

akkor egyszer

réges–régen,

úgy gondolta, hogy legott,

ő lesz majd a legnagyobb.

Sosem fogyott, egyre hízott,

mert mindig csak ebben bízott.

Aztán mikor elesett,

megtörtént a baleset.

Felállt volna, de nem tudott,

bánta már, hogy így meghízott.

Gurult jobbra, 

gurult balra,

oldalára és nem talpra.

Aztán végül belátta

nem bírja el a lába,

Na, most aztán mit is tegyen?

Így az égre fel nem megyen!

Ebből baj lesz, hiszen várják

őt, az égen járó lámpást.

Meglátva a Fiastyúkot,segítségért sóhajtozott.
A Fiastyúk azon nyomban
segíteni sietett,
de akárhogy ráncigálta,
a hold csak visszaesett.
Elszaladt a kis Medvéért,
az meg hívta a bátyját,
aztán együtt
tették végre
az erős Göncölszekérre.
Így került fel akkor régen
a hold a csillagos égre.

Aztán még parancsban adták,
kezdjen el egy fogyókúrát.
Egyszer bizony így esett,
és a holdunk azóta is,
hogyha hízik, fogyni kezd.

Elmondta:Thien Khuh Linda