Egy kutyának nagy a gondja,
nincsen neki sétabotja.
Nincsen frakkja, cilindere,
pedig milyen uras lenne.
Pedig milyen uras lenne…
sóhajtozott szegény egyre.
Nem vigasztalta meg semmi,
úr szeretett volna lenni.
Addig búsult addig szegény,
míg egy vidám szabólegény
meghallotta, s így kiáltott:
- Varrok neked majd meglátod!
A kalapos jót nevetett:
- Cilinder is legyen neked!
Reklámnak is jó a dolog,
s azon nyomban hozzáfogott.
Elkészült a kutya frakkja,
cilindere, sétabotja.
A kutyából olyan úr lett,
hogy a gazda is csak nézett.
Indultak a sétatérre,
kutya hetykén ment előre,
fejét büszkén feltartotta,
mindenki megkalapozta.
De a szomszéd kismacskája,
gúnyosan fújt a kutyára:
- Ki látott még ilyen urat
aki beszéd helyett ugat?
Repült a bot és a kalap,
kutya tétlen dehogy maradt.
Feledve az úri frakkját,
kergette is már a macskát.
Megharaplak te szemtelen,
kigúnyolni hogy mersz engem?!
De az felfutott egy fára,
a magasból kiabálta:
Még harap is az uraság?!
Lett a téren nagy vigasság…
A sok nép tán most is nevet,
a kutyából úr mégse lett.
