Anyu mondja!

 

Jaj de rossz is ez a gyerek

sose tudni hol tekereg,

és a keze, meg a lába,

mintha mindig rugón járna.

Hiába beszélek néki,

a szép szót ő meg nem érti.

Fára mászik, ruha szakad,

estére már csupa maszat.

A cipője? Mindig sáros,

bejárja érte a várost.

Amerre megy folyton esik,

a felhők csak őt keresik.

Jaj de rossz is ez a gyerek!

Csak akkor jó mikor beteg.

Fáj a torka? Köhög nagyon?

Éjjel, nappal ápolgatom.

Lázát óránként megmérem,

a doktortól csak azt kérem,

gyógyítsa meg minél előbb,

hadd legyen rossz, mint azelőtt!

Karácsonyi szófogadás

 



                

Karácsonykor anyukámnak
ajándékot adok,
s megígérem, hogy ez után,
mindig szót fogadok.

Ha az anyu kételkedik,
engedek belőle,
szófogadást leszűkítem
karácsony estére.

       

                                                

A régi motor

                             

Van egy motor a garázsban,
azt mondják rá, hogy Csepel,
nagyi szerint régi vacak,
dirreg-durrog kelepel.
Nem gólya ez! Így az apu,
egy igazi drága kincs,
ma már ilyen nem kapható,
sehol a világon nincs.
Nézd a kormányt jó fogású,
váz alatt van a motor,
ha berúgom, máris indul,
hallgasd, amint duruzsol.
Hallgatom a pöfékelést,
és mit apu magyaráz,
a zajos fekete motortól,
rázkódott az egész ház.
Apu szeme mégis ragyog,
valahol a múltban jár,
a régi motor kerekén,
ifjúsága visszaszállt.
Tök jó lehet ez járgány!
Kiáltottam: - Kész csoda!
Holnap Apu, ezzel vigyél,
engem majd a suliba.
Ebből aztán semmi se lett,
nem adtak rá engedélyt,
ott áll ismét a sarokban,
garázsunknak rejtekén.
De már én is megtanultam,
hogy a Csepel drága kincs,
   ma már ilyen nem kapható,

                                                                 sehol a világon nincs