A róka és a gólya

 Kelepelget a víg gólya,
 róka fülét igen bántja,
 meghívom majd délebédre,
 zajongását így belátja. 

A madarat csak lenézte,
fösvény is volt mindig nagyon,
híg levessel várta ezért,
vendégét a jeles napon. 

Jött a gólya s rögvest látta,
jól becsapta őt a róka,
lapos tányérba tett levest,
hogy egyen csőrrel a gólya?

 A tányérját búsan nézte,
 a ravasz meg sopánkodott:
 - Látom, hogy nem ízlik kendnek,
 és megette azt is legott.

Kinyalta az összes tányért,
éhes maradt így a gólya, 
bosszúsan szállt a fészkére,
na megállj te csaló róka!

Gondolkodott s viszonozva,
meghívta ő is a rókát,
helyeselte a ravaszdi,
pont ilyen egy igaz barát.

Gólya sütött pecsenyéket,
szimatolva jött a vendég, 

majd kiáltott nagy vidáman:

- Mintha csak lagziba lennék!

Az asztalnál aztán látta,
hogy a gólya tanult tőle,
szűk nyakú edénybe tálalt,
mégse lesz neki ebédje.

Mert a széles rókapofa,
szűk nyakú edénybe nem fért,
míg a gólya hosszú csőre,
az edény aljáig leért.

Éhes maradt a ravaszdi,
szégyenkezve elkullogott,
röstellte azt hogy egy madár,
ügyes módon rápirított.

A mesének ezzel vége,
de nem nehéz kitalálni,
arra int, hogy mindenkivel,
úgy bánj, ahogy veled bánik.

            

                

Holdbéli mese

Történt egyszer, réges - régen,   

ballagott a hold az égen,               

ballagott,                                       

úgy, ahogy most is szokott. 

De egyszer csak megesett,

hogy a hold hasra esett.

Elesett,

elesett,       

ez nem is oly nagy eset.

Gondoljátok 

majd feláll,

aztán ballaghat tovább.

Igen ám, de szegény hold

akkor olyan kövér volt,

mint egy óriási labda,

vagy a Jupiternek atyja.

Már pedig az köztudott,

Jupiter a legnagyobb.

De bizony a Hold az égen

akkor egyszer

réges–régen,

úgy gondolta, hogy legott,

ő lesz majd a legnagyobb.

Sosem fogyott, egyre hízott,

mert mindig csak ebben bízott.

Aztán mikor elesett,

megtörtént a baleset.

Felállt volna, de nem tudott,

bánta már, hogy így meghízott.

Gurult jobbra, 

gurult balra,

oldalára és nem talpra.

Aztán végül belátta

nem bírja el a lába,

Na, most aztán mit is tegyen?

Így az égre fel nem megyen!

Ebből baj lesz, hiszen várják

őt, az égen járó lámpást.

Meglátva a Fiastyúkot,segítségért sóhajtozott.
A Fiastyúk azon nyomban
segíteni sietett,
de akárhogy ráncigálta,
a hold csak visszaesett.
Elszaladt a kis Medvéért,
az meg hívta a bátyját,
aztán együtt
tették végre
az erős Göncölszekérre.
Így került fel akkor régen
a hold a csillagos égre.

Aztán még parancsban adták,
kezdjen el egy fogyókúrát.
Egyszer bizony így esett,
és a holdunk azóta is,
hogyha hízik, fogyni kezd.

Elmondta:Thien Khuh Linda

         

                     

   

          

                                               

Juhász Magda: Álomhajó - Előadja: Bánki Izabella (1/a. osztály) 7,5 éves

Karácsonyi szófogadás

 



                

Karácsonykor anyukámnak
ajándékot adok,
s megígérem, hogy ez után,
mindig szót fogadok.

Ha az anyu kételkedik,
engedek belőle,
szófogadást leszűkítem
karácsony estére.

       

                                                

Hívogató iskolacsengő

                       

     
                                                                 

Itt van már az ősz,
jaj de didergős,
hívogatva megszólal az
iskolacsengő.

Csilingel a csengő,
rám kacsint egy csillag,
bizony, bizony tavaly óta
már te is nagyobb vagy.

Megnőttem bizony,
de a lábamon
alig állok, mert ez a nap
csupa izgalom.

Na, csak szaladj bátran,
nem szabad elkésni,
meglátod szeretni fog majd
a tanító néni.

A régi motor

                             

Van egy motor a garázsban,
azt mondják rá, hogy Csepel,
nagyi szerint régi vacak,
dirreg-durrog kelepel.
Nem gólya ez! Így az apu,
egy igazi drága kincs,
ma már ilyen nem kapható,
sehol a világon nincs.
Nézd a kormányt jó fogású,
váz alatt van a motor,
ha berúgom, máris indul,
hallgasd, amint duruzsol.
Hallgatom a pöfékelést,
és mit apu magyaráz,
a zajos fekete motortól,
rázkódott az egész ház.
Apu szeme mégis ragyog,
valahol a múltban jár,
a régi motor kerekén,
ifjúsága visszaszállt.
Tök jó lehet ez járgány!
Kiáltottam: - Kész csoda!
Holnap Apu, ezzel vigyél,
engem majd a suliba.
Ebből aztán semmi se lett,
nem adtak rá engedélyt,
ott áll ismét a sarokban,
garázsunknak rejtekén.
De már én is megtanultam,
hogy a Csepel drága kincs,
   ma már ilyen nem kapható,

                                                                 sehol a világon nincs  

                                                                     

                                                 

                                                     

Takarítok anyuval

Takarítok anyuval

száll a vidám ének,

könnyebb így a munka is,

ha vidám a lélek.

Benéz a nap, 

száll az ének,

szomszéd nénik

megdicsérnek,

anyu büszkén mosolyog,

és mire az apu megjön,

már az egész ház ragyog!