Erdei karácsony

                                                 

 

Karácsony éjjel

égnek a fények,

szívekben béke,

és új remények.

 

Őzike nézi

üres a jászla,

lesz talán, mégis

aki megszánja.

 

Mackó is dörmög,

üres a kamra,

pedig az ősszel

jól telerakta.

 

Róka is éhes,

nincs vacsorája,

de most az erdőt

ő sem vadássza.

 

A hideg télben

ki segít rajtunk,

kis nyuszi reszket,

éhen ne haljunk.

 

Mókuska örvend:

- Fényeket látok,

jönnek, már jönnek,

a jó barátok.

 

Kacajtól hangos,

most már az erdő,

siklik a szánkó,

csendül a csengő.

 

Telik a jászol,

telik a kamra,

hordja a falvak

apraja-nagyja.

 

A sok kis állat

örömmel látja,

hogy egész télen,

lesz vacsorája.

 

Boldog karácsony

szállt az erdőre,

és áldást hintett
az ünneplőkre.

Hívogató iskolacsengő

                       

     
                                                                 

Itt van már az ősz,
jaj de didergős,
hívogatva megszólal az
iskolacsengő.

Csilingel a csengő,
rám kacsint egy csillag,
bizony, bizony tavaly óta
már te is nagyobb vagy.

Megnőttem bizony,
de a lábamon
alig állok, mert ez a nap
csupa izgalom.

Na, csak szaladj bátran,
nem szabad elkésni,
meglátod szeretni fog majd
a tanító néni.