Hívogató iskolacsengő

                       

     
                                                                 

Itt van már az ősz,
jaj de didergős,
hívogatva megszólal az
iskolacsengő.

Csilingel a csengő,
rám kacsint egy csillag,
bizony, bizony tavaly óta
már te is nagyobb vagy.

Megnőttem bizony,
de a lábamon
alig állok, mert ez a nap
csupa izgalom.

Na, csak szaladj bátran,
nem szabad elkésni,
meglátod szeretni fog majd
a tanító néni.

A régi motor

                             

Van egy motor a garázsban,
azt mondják rá, hogy Csepel,
nagyi szerint régi vacak,
dirreg-durrog kelepel.
Nem gólya ez! Így az apu,
egy igazi drága kincs,
ma már ilyen nem kapható,
sehol a világon nincs.
Nézd a kormányt jó fogású,
váz alatt van a motor,
ha berúgom, máris indul,
hallgasd, amint duruzsol.
Hallgatom a pöfékelést,
és mit apu magyaráz,
a zajos fekete motortól,
rázkódott az egész ház.
Apu szeme mégis ragyog,
valahol a múltban jár,
a régi motor kerekén,
ifjúsága visszaszállt.
Tök jó lehet ez járgány!
Kiáltottam: - Kész csoda!
Holnap Apu, ezzel vigyél,
engem majd a suliba.
Ebből aztán semmi se lett,
nem adtak rá engedélyt,
ott áll ismét a sarokban,
garázsunknak rejtekén.
De már én is megtanultam,
hogy a Csepel drága kincs,
   ma már ilyen nem kapható,

                                                                 sehol a világon nincs  

                                                                     

                                                 

                                                     

Takarítok anyuval

Takarítok anyuval

száll a vidám ének,

könnyebb így a munka is,

ha vidám a lélek.

Benéz a nap, 

száll az ének,

szomszéd nénik

megdicsérnek,

anyu büszkén mosolyog,

és mire az apu megjön,

már az egész ház ragyog!

                             

Búcsú az Ó-évtől

Bajszát pödri az öreg,
lépeget, lépeget,
fáj a lába, fáj a háta,
csupa hó lett a kucsmája,
fázik egyre, didereg,
átvehetné már valaki,
tőlem ezt a hideget.
A január kurjant nagyot,
öregapám itt is vagyok.
Átveszem a terhedet,
dolgoztál már eleget.
Friss lábam majd fut a havon,
gyerekeket szánkóztatom,
te meg ülj egy felhőre,
aludj szánkócsengőre.

    

                    

Dal a szeretetről

   

                         

Ha a szeretetből

olyan sok teremne,

mint a réten a fűszál,

jaj de jó is lenne.

A kis köténykémet

teleszedném véle,

és mindenkinek adnék,

aki tőlem kérne.

De a szeretet az

nem terem a réten,

ott lakozik legbelül,

az emberi szívben.

Ha figyelné rája,

hallgatnál szavára,

rád, mit réten a fűszál,

annyi áldás szállna.

Tündérvarázs

Tündér táncol a

hegy tetején.

Arany ruháján

csillan a fény.

Varázsol  kéket,

varangyból szépet,

fű között sok kis

tücsök zenél.

Szivárványhídon

esőcsepp ül.

A varázslatnak

ő is örül.

Kristálygömb kéne,

libben a légbe,

kis buborékja

vígan repül.

A tánc nyomában

virág fakad,

messzire űzi

az árnyakat.

Hat a varázslat,

csiga kap lábat,

zöld lombok közt egy

gerle kacag.

Szundító őz a

bokrok alatt,

a víg kacajra

csak felriad.

Ámulva nézi,

aztán megérti,

tündér varázsol
csodásakat.

A tündér álmos,

pihenni tér.

Csendesen alszik

a hold ölén.

Az ezüsthinta

el is ringatja.

Aludj csak, kedves,
kicsiny tündér.

Itt a tavasz!

Kertünk díszbe öltözött,
szellő jár a fák között:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

Rigófüttyös hajnalon,
madár szól az ablakon:
Itt a tavasz itt van,
égen arany híd van.

Zöldell már az új vetés,
zeng a vidám nevetés:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

Kinyílott a sok virág,
színesebb lett a világ:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

                                                                  Légben pöttyös labda száll,
                                                                  szívünk, lelkünk muzsikál:
                                                                  Itt a tavasz, itt van,
                                                                  köztünk arany híd van.