A Mikulás barátja

                                            

Téli hóesésben az erdei fákon,

a madár is búsan kuporog az ágon.

De én egyszer lopva mégis arra jártam,

elmesélem most, hogy milyen csudát láttam.

Összegyűlt az erdő apraja és nagyja,

mert már beköszöntött a Mikulás napja.

A Mikulás bácsi jött is az erdőbe,

s ajándékot adott mindenki kezébe.

A sok ajándékot megköszönték sorra,

azután a mackó emelkedett szóra:

- Készítettünk mi is ajándékot néked,

igaz csak hóembert, de egy nagyon szépet.

Mackó a hóembert rögtön megmutatta,

a Mikulás bácsi kezét összecsapta:

- Ez a szép hóember barátom lesz nékem,

elkísér majd engem, eztán minden télen.

Sajnos – szólt egy őzi- nem tud szegény járni,

hogy viszed el őt most jó Mikulás bácsi?

A Mikulás bácsi mosolyogva mondta:

- Még hogy nem tud járni? Nézzetek csak oda!

Bizony a fa mögül én is nagyot néztem,

mivel a hóember nyújtózkodott éppen.

Azután elindult a szánkóra lépett,

vágott minden állat csodálkozó képet.

Mikulás bácsi is felült a szánkóra,

s elindultak együtt hívó harangszóra.

A hóember ekkor még vissza is intett,

a sok boldog állat ujjongani kezdett.

Így történt ez egykor nem is olyan régen,
örülök, hogy mindezt nektek elmeséltem.