A mackó és a róka

                           

 

Nyár volt, forrón sütött a nap.

- Jaj a bundám nagyon izzad,

fürdőruha volna most jó,

- így sóhajtott egy kis mackó.

 

Meghallotta ezt a róka:

- Szert tettem egy jó szabóra.

Gyere - hívja mackó komát –

neked is szab fürdőruhát.

 

A róka a tóhoz szalad,

mackó a nyomában marad.

Rák asszonyt hívja a róka,

csattog is már az ollója.

 

Elkészült a fürdőruha.

Ott a tükör, nézz csak oda,

ez most a legújabb divat, –

szólt a rák, s a vízre mutat.

 

Néz a mackó tó vizébe,

jaj de mit lát a tükrébe’?!

Bundájából nadrág maradt,

az is éppen csak egy falat.

 

Szabót a róka fizette,

majd a bundát összeszedte:

- Nem kell nékem más fizetség,

ez a csekélység is elég.

 

Sóhajtoztak az állatok:

- Mackó koma megjárhatod.

Augusztus van. Nemsokára,

hideg jön a meleg nyárra.

 

Ugyan mit törődjek véle,

kinő majd a bundám télre.

Nem figyelve semmi jajra,

vidáman táncolt egy dalra.

 

Egyszer aztán esett a hó,

fázott nagyon a kis mackó.

Az állatok is töprengtek,

hogy most miként segítsenek.

 

Csak a róka örvendezett,

új bundával dicsekedett:

- Medvebunda, ez ám a jó,

felőlem már hullhat a hó!

 

Aztán egy nap csoda esett,

a Mikulás megérkezett.

Szánkóját hat szarvas húzta,

mert sietős volt az útja.

 

Az erdőben mégis megállt,

a szánkóról csendben leszállt.

Így szólt: - Kaptam sok levelet,

de innen a legszebbeket.

 

Itt mindenki egyet akar,

bundát a mackónak hamar.

- Itt a bunda, gyere mackó!

Tapsolt a sok erdőlakó.

 

És a róka, vele mi lett?

A farkassal összeveszett.

Medvebundát akart az is,

marakodott a két hamis.

 

A bundát a róka védte,

de a farkas összetépte.

Így történt ez, és azóta
sajátjában jár a róka! 

                             

A Mikulás orvosa

 

                        

Beteg a Mikulás,

fáj nagyon a torka,

pedig most a Földön,

bőven lenne dolga.

A kis manók egyre

tanakodtak rajta,

hogy mit tehetnének,

ebben a nagy bajban.

Öreg Fülesbagoly

szállt egy fa odvába,

hozzá is eljutott

a hír nemsokára.

Megmozdult az erdő,

jöttek őzek, nyulak,

mackók félbehagyták

a téli álmukat.

Az öreg Bagolytól

mindegyik azt kérte,

hogy a jó Mikulást

gyógyítsa meg végre.

Így szólt a vén Bagoly:

− Segítség is kéne,

hozzatok egy üstöt

a tölgyfa tövébe.

Gyógyfüvet és vizet

raktak a nagy üstbe,

s végül belemerték,

apró üvegekbe.

Elindult a Bagoly,

messzi Jég országba,

kis manók serege

reménykedve várta.

Meg is gyógyult rögtön

a Mikulás bácsi,

nem kellett a Földön

rá hiába várni.

Másnap, mikor eljött

a Mikulás napja,

ajándékot hozott,

mindegyik ablakba.

Az erdőlakóknak

sok finomság jutott,

öreg Fülesbagoly

egy új odút kapott.

Odú fölé azt is

kiírta a fára:
"Ez a Legtudósabb
    Bagoly Doktor háza."

A Mikulás barátja

                                            

Téli hóesésben az erdei fákon,

a madár is búsan kuporog az ágon.

De én egyszer lopva mégis arra jártam,

elmesélem most, hogy milyen csudát láttam.

Összegyűlt az erdő apraja és nagyja,

mert már beköszöntött a Mikulás napja.

A Mikulás bácsi jött is az erdőbe,

s ajándékot adott mindenki kezébe.

A sok ajándékot megköszönték sorra,

azután a mackó emelkedett szóra:

- Készítettünk mi is ajándékot néked,

igaz csak hóembert, de egy nagyon szépet.

Mackó a hóembert rögtön megmutatta,

a Mikulás bácsi kezét összecsapta:

- Ez a szép hóember barátom lesz nékem,

elkísér majd engem, eztán minden télen.

Sajnos – szólt egy őzi- nem tud szegény járni,

hogy viszed el őt most jó Mikulás bácsi?

A Mikulás bácsi mosolyogva mondta:

- Még hogy nem tud járni? Nézzetek csak oda!

Bizony a fa mögül én is nagyot néztem,

mivel a hóember nyújtózkodott éppen.

Azután elindult a szánkóra lépett,

vágott minden állat csodálkozó képet.

Mikulás bácsi is felült a szánkóra,

s elindultak együtt hívó harangszóra.

A hóember ekkor még vissza is intett,

a sok boldog állat ujjongani kezdett.

Így történt ez egykor nem is olyan régen,
örülök, hogy mindezt nektek elmeséltem.