A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. december 20., vasárnap

Erdei karácsony

                                                 


 

Karácsony éjjel
égnek a fények,
szívekben béke,
és új remények.
 
Őzike nézi
üres a jászla,
lesz talán, mégis
aki megszánja.
 
Mackó is dörmög,
üres a kamra,
pedig az ősszel
jól telerakta.
 
Róka is éhes,
nincs vacsorája,
de most az erdőt
ő sem vadássza.
 
A hideg télben
ki segít rajtunk,
kis nyuszi reszket,
éhen ne haljunk.
 
Mókuska örvend:
- Fényeket látok,
jönnek, már jönnek,
a jó barátok.
 
Kacajtól hangos,
most már az erdő,
siklik a szánkó,
csendül a csengő.
 
Telik a jászol,
telik a kamra,
hordja a falvak
apraja-nagyja.
 
A sok kis állat
örömmel látja,
hogy egész télen,
lesz vacsorája.
 
Boldog karácsony
szállt az erdőre,
és áldást hintett
az ünneplőkre.

2020. december 3., csütörtök

A mackó és a róka

                           


 
Nyár volt, forrón sütött a nap.
- Jaj a bundám nagyon izzad,
fürdőruha volna most jó,
- így sóhajtott egy kis mackó.
 
Meghallotta ezt a róka:
- Szert tettem egy jó szabóra.
Gyere - hívja mackó komát –
neked is szab fürdőruhát.
 
A róka a tóhoz szalad,
mackó a nyomában marad.
Rák asszonyt hívja a róka,
csattog is már az ollója.
 
Elkészült a fürdőruha.
Ott a tükör, nézz csak oda,
ez most a legújabb divat, –
szólt a rák, s a vízre mutat.
 
Néz a mackó tó vizébe,
jaj de mit lát a tükrébe’?!
Bundájából nadrág maradt,
az is éppen csak egy falat.
 
Szabót a róka fizette,
majd a bundát összeszedte:
- Nem kell nékem más fizetség,
ez a csekélység is elég.
 
Sóhajtoztak az állatok:
- Mackó koma megjárhatod.
Augusztus van. Nemsokára,
hideg jön a meleg nyárra.
 
Ugyan mit törődjek véle,
kinő majd a bundám télre.
Nem figyelve semmi jajra,
vidáman táncolt egy dalra.
 
Egyszer aztán esett a hó,
fázott nagyon a kis mackó.
Az állatok is töprengtek,
hogy most miként segítsenek.
 
Csak a róka örvendezett,
új bundával dicsekedett:
- Medvebunda, ez ám a jó,
felőlem már hullhat a hó!
 
Aztán egy nap csoda esett,
a Mikulás megérkezett.
Szánkóját hat szarvas húzta,
mert sietős volt az útja.
 
Az erdőben mégis megállt,
a szánkóról csendben leszállt.
Így szólt: - Kaptam sok levelet,
de innen a legszebbeket.
 
Itt mindenki egyet akar,
bundát a mackónak hamar.
- Itt a bunda, gyere mackó!
Tapsolt a sok erdőlakó.
 
És a róka, vele mi lett?
A farkassal összeveszett.
Medvebundát akart az is,
marakodott a két hamis.
 
A bundát a róka védte,
de a farkas összetépte.
Így történt ez, és azóta
sajátjában jár a róka! 

                             


2020. november 28., szombat

A Mikulás barátja

                                            


Téli hóesésben az erdei fákon,
a madár is búsan kuporog az ágon.
De én egyszer lopva mégis arra jártam,
elmesélem most, hogy milyen csudát láttam.

Összegyűlt az erdő apraja és nagyja,
mert már beköszöntött a Mikulás napja.
A Mikulás bácsi jött is az erdőbe,
s ajándékot adott mindenki kezébe.

A sok ajándékot megköszönték sorra,
azután a mackó emelkedett szóra:
- Készítettünk mi is ajándékot néked,
igaz csak hóembert, de egy nagyon szépet.

Mackó a hóembert rögtön megmutatta,
a Mikulás bácsi kezét összecsapta:
- Ez a szép hóember barátom lesz nékem,
elkísér majd engem, eztán minden télen.

Sajnos – szólt egy őzi- nem tud szegény járni,
hogy viszed el őt most jó Mikulás bácsi?
A Mikulás bácsi mosolyogva mondta:
- Még hogy nem tud járni? Nézzetek csak oda!

Bizony a fa mögül én is nagyot néztem,
mivel a hóember nyújtózkodott éppen.
Azután elindult a szánkóra lépett,
vágott minden állat csodálkozó képet.

Mikulás bácsi is felült a szánkóra,
s elindultak együtt hívó harangszóra.
A hóember ekkor még vissza is intett,
a sok boldog állat ujjongani kezdett.

Így történt ez egykor nem is olyan régen,
örülök, hogy mindezt nektek elmeséltem.