A mackó és a róka

                           

 

Nyár volt, forrón sütött a nap.

- Jaj a bundám nagyon izzad,

fürdőruha volna most jó,

- így sóhajtott egy kis mackó.

 

Meghallotta ezt a róka:

- Szert tettem egy jó szabóra.

Gyere - hívja mackó komát –

neked is szab fürdőruhát.

 

A róka a tóhoz szalad,

mackó a nyomában marad.

Rák asszonyt hívja a róka,

csattog is már az ollója.

 

Elkészült a fürdőruha.

Ott a tükör, nézz csak oda,

ez most a legújabb divat, –

szólt a rák, s a vízre mutat.

 

Néz a mackó tó vizébe,

jaj de mit lát a tükrébe’?!

Bundájából nadrág maradt,

az is éppen csak egy falat.

 

Szabót a róka fizette,

majd a bundát összeszedte:

- Nem kell nékem más fizetség,

ez a csekélység is elég.

 

Sóhajtoztak az állatok:

- Mackó koma megjárhatod.

Augusztus van. Nemsokára,

hideg jön a meleg nyárra.

 

Ugyan mit törődjek véle,

kinő majd a bundám télre.

Nem figyelve semmi jajra,

vidáman táncolt egy dalra.

 

Egyszer aztán esett a hó,

fázott nagyon a kis mackó.

Az állatok is töprengtek,

hogy most miként segítsenek.

 

Csak a róka örvendezett,

új bundával dicsekedett:

- Medvebunda, ez ám a jó,

felőlem már hullhat a hó!

 

Aztán egy nap csoda esett,

a Mikulás megérkezett.

Szánkóját hat szarvas húzta,

mert sietős volt az útja.

 

Az erdőben mégis megállt,

a szánkóról csendben leszállt.

Így szólt: - Kaptam sok levelet,

de innen a legszebbeket.

 

Itt mindenki egyet akar,

bundát a mackónak hamar.

- Itt a bunda, gyere mackó!

Tapsolt a sok erdőlakó.

 

És a róka, vele mi lett?

A farkassal összeveszett.

Medvebundát akart az is,

marakodott a két hamis.

 

A bundát a róka védte,

de a farkas összetépte.

Így történt ez, és azóta
sajátjában jár a róka!