Nyár volt,
forrón sütött a nap.
- Jaj a bundám nagyon izzad,
fürdőruha volna most jó,
- így
sóhajtott egy kis mackó.
Meghallotta
ezt a róka:
- Szert
tettem egy jó szabóra.
Gyere -
hívja mackó komát –
neked is
szab fürdőruhát.
A róka a
tóhoz szalad,
mackó a nyomában marad.
Rák asszonyt hívja a róka,
csattog is már az ollója.
Elkészült
a fürdőruha.
Ott a tükör, nézz csak oda,
ez most a legújabb divat, –
szólt a
rák, s a vízre mutat.
Néz a
mackó tó vizébe,
jaj de mit lát a tükrébe’?!
Bundájából
nadrág maradt,
az is éppen csak egy falat.
Szabót a
róka fizette,
majd a bundát összeszedte:
- Nem kell
nékem más fizetség,
ez a csekélység is elég.
Sóhajtoztak
az állatok:
- Mackó
koma megjárhatod.
Augusztus van. Nemsokára,
hideg jön a meleg nyárra.
Ugyan mit
törődjek véle,
kinő majd a bundám télre.
Nem
figyelve semmi jajra,
vidáman táncolt egy dalra.
Egyszer
aztán esett a hó,
fázott nagyon a kis mackó.
Az állatok is töprengtek,
hogy most miként segítsenek.
Csak a
róka örvendezett,
új bundával dicsekedett:
- Medvebunda, ez ám a jó,
felőlem már hullhat a hó!
Aztán egy
nap csoda esett,
a Mikulás megérkezett.
Szánkóját hat szarvas húzta,
mert sietős volt az útja.
Az erdőben
mégis megállt,
a szánkóról csendben leszállt.
Így szólt: - Kaptam sok levelet,
de innen a legszebbeket.
Itt
mindenki egyet akar,
bundát a mackónak hamar.
- Itt a
bunda, gyere mackó!
Tapsolt a
sok erdőlakó.
És a róka,
vele mi lett?
A
farkassal összeveszett.
Medvebundát akart az is,
marakodott a két hamis.
A bundát a
róka védte,
de a farkas összetépte.
Így
történt ez, és azóta
sajátjában jár a róka!
