2020. december 20., vasárnap

Erdei karácsony

                                                 


 

Karácsony éjjel
égnek a fények,
szívekben béke,
és új remények.
 
Őzike nézi
üres a jászla,
lesz talán, mégis
aki megszánja.
 
Mackó is dörmög,
üres a kamra,
pedig az ősszel
jól telerakta.
 
Róka is éhes,
nincs vacsorája,
de most az erdőt
ő sem vadássza.
 
A hideg télben
ki segít rajtunk,
kis nyuszi reszket,
éhen ne haljunk.
 
Mókuska örvend:
- Fényeket látok,
jönnek, már jönnek,
a jó barátok.
 
Kacajtól hangos,
most már az erdő,
siklik a szánkó,
csendül a csengő.
 
Telik a jászol,
telik a kamra,
hordja a falvak
apraja-nagyja.
 
A sok kis állat
örömmel látja,
hogy egész télen,
lesz vacsorája.
 
Boldog karácsony
szállt az erdőre,
és áldást hintett
az ünneplőkre.

2020. december 3., csütörtök

A mackó és a róka

                           


 
Nyár volt, forrón sütött a nap.
- Jaj a bundám nagyon izzad,
fürdőruha volna most jó,
- így sóhajtott egy kis mackó.
 
Meghallotta ezt a róka:
- Szert tettem egy jó szabóra.
Gyere - hívja mackó komát –
neked is szab fürdőruhát.
 
A róka a tóhoz szalad,
mackó a nyomában marad.
Rák asszonyt hívja a róka,
csattog is már az ollója.
 
Elkészült a fürdőruha.
Ott a tükör, nézz csak oda,
ez most a legújabb divat, –
szólt a rák, s a vízre mutat.
 
Néz a mackó tó vizébe,
jaj de mit lát a tükrébe’?!
Bundájából nadrág maradt,
az is éppen csak egy falat.
 
Szabót a róka fizette,
majd a bundát összeszedte:
- Nem kell nékem más fizetség,
ez a csekélység is elég.
 
Sóhajtoztak az állatok:
- Mackó koma megjárhatod.
Augusztus van. Nemsokára,
hideg jön a meleg nyárra.
 
Ugyan mit törődjek véle,
kinő majd a bundám télre.
Nem figyelve semmi jajra,
vidáman táncolt egy dalra.
 
Egyszer aztán esett a hó,
fázott nagyon a kis mackó.
Az állatok is töprengtek,
hogy most miként segítsenek.
 
Csak a róka örvendezett,
új bundával dicsekedett:
- Medvebunda, ez ám a jó,
felőlem már hullhat a hó!
 
Aztán egy nap csoda esett,
a Mikulás megérkezett.
Szánkóját hat szarvas húzta,
mert sietős volt az útja.
 
Az erdőben mégis megállt,
a szánkóról csendben leszállt.
Így szólt: - Kaptam sok levelet,
de innen a legszebbeket.
 
Itt mindenki egyet akar,
bundát a mackónak hamar.
- Itt a bunda, gyere mackó!
Tapsolt a sok erdőlakó.
 
És a róka, vele mi lett?
A farkassal összeveszett.
Medvebundát akart az is,
marakodott a két hamis.
 
A bundát a róka védte,
de a farkas összetépte.
Így történt ez, és azóta
sajátjában jár a róka! 

                             


2020. december 1., kedd

A Mikulás orvosa

 

                        

Beteg a Mikulás,
fáj nagyon a torka,
pedig most a Földön,
bőven lenne dolga.

A kis manók egyre
tanakodtak rajta,
hogy mit tehetnének,
ebben a nagy bajban.

Öreg Fülesbagoly
szállt egy fa odvába,
hozzá is eljutott
a hír nemsokára.

Megmozdult az erdő,
jöttek őzek, nyulak,
mackók félbehagyták
a téli álmukat.

Az öreg Bagolytól
mindegyik azt kérte,
hogy a jó Mikulást
gyógyítsa meg végre.

Így szólt a vén Bagoly:
− Segítség is kéne,
hozzatok egy üstöt
a tölgyfa tövébe.

Gyógyfüvet és vizet
raktak a nagy üstbe,
s végül belemerték,
apró üvegekbe.

Elindult a Bagoly,
messzi Jég országba,
kis manók serege
reménykedve várta.

Meg is gyógyult rögtön
a Mikulás bácsi,
nem kellett a Földön
rá hiába várni.

Másnap, mikor eljött
a Mikulás napja,
ajándékot hozott,
mindegyik ablakba.

Az erdőlakóknak
sok finomság jutott,
öreg Fülesbagoly
egy új odút kapott.

Odú fölé azt is
kiírta a fára:
"Ez a Legtudósabb
    Bagoly Doktor háza."



2020. november 28., szombat

A Mikulás barátja

                                            


Téli hóesésben az erdei fákon,
a madár is búsan kuporog az ágon.
De én egyszer lopva mégis arra jártam,
elmesélem most, hogy milyen csudát láttam.

Összegyűlt az erdő apraja és nagyja,
mert már beköszöntött a Mikulás napja.
A Mikulás bácsi jött is az erdőbe,
s ajándékot adott mindenki kezébe.

A sok ajándékot megköszönték sorra,
azután a mackó emelkedett szóra:
- Készítettünk mi is ajándékot néked,
igaz csak hóembert, de egy nagyon szépet.

Mackó a hóembert rögtön megmutatta,
a Mikulás bácsi kezét összecsapta:
- Ez a szép hóember barátom lesz nékem,
elkísér majd engem, eztán minden télen.

Sajnos – szólt egy őzi- nem tud szegény járni,
hogy viszed el őt most jó Mikulás bácsi?
A Mikulás bácsi mosolyogva mondta:
- Még hogy nem tud járni? Nézzetek csak oda!

Bizony a fa mögül én is nagyot néztem,
mivel a hóember nyújtózkodott éppen.
Azután elindult a szánkóra lépett,
vágott minden állat csodálkozó képet.

Mikulás bácsi is felült a szánkóra,
s elindultak együtt hívó harangszóra.
A hóember ekkor még vissza is intett,
a sok boldog állat ujjongani kezdett.

Így történt ez egykor nem is olyan régen,
örülök, hogy mindezt nektek elmeséltem.



2020. november 27., péntek

A beteg oroszlán meg a róka (La Fontaine meséje alapján)

                                                
                                             


Történt egyszer messze távol,
valahol a szavannán,
hogy annak a hős királya,
beteg lett az oroszlán.

Körül ülték a hívei,
sajnálkoztak módfelett,
majd tudatták mindenkivel,
hogy királyuk nagybeteg.

Kihirdették ezért nyomban,
minden állat jöjjön el,
látogatást vár a király,
félni tőle most nem kell.

A barlangja biztonságos,
sok rokona vigyázza,
ki itt belép baj nem éri,
itt a király írása.

Tanakodtak az állatok,
de az írás hiteles
a királyi ígéretben,
kételkedni nem helyes.

Csak a róka kételkedett,
észrevette őkelme,
sokan mentek a barlangba,
ám de vissza, senki se.

Ez a barlang igen furcsa,
hibádzik is valahol,
bejárata igen tágas,
de kijárat nincs sehol.

                                               Megírta a rokonságnak,
                                               üdvözli a fenséget,
                                               de megvárja míg többiek,
                                               épségben hazatérnek.
                                                 
                                               Megjelent a Csalafinta mesés versek állatokról c, könyvben

                                         

A kutya uraság

                                                                

Egy kutyának nagy a gondja,
nincsen neki sétabotja.
Nincsen frakkja, cilindere,
pedig milyen uras lenne.

Pedig milyen uras lenne…
sóhajtozott szegény egyre.
Nem vigasztalta meg semmi,
úr szeretett volna lenni.

Addig búsult addig szegény,
míg egy vidám szabólegény
meghallotta, s így kiáltott:
- Varrok neked majd meglátod!

A kalapos jót nevetett:
- Cilinder is legyen neked!
Reklámnak is jó a dolog,
s azon nyomban hozzáfogott.

Elkészült a kutya frakkja,
cilindere, sétabotja.
A kutyából olyan úr lett,
hogy a gazda is csak nézett.

Indultak a sétatérre,
kutya hetykén ment előre,
fejét büszkén feltartotta,
mindenki megkalapozta.

De a szomszéd kismacskája,
gúnyosan fújt a kutyára:
- Ki látott még ilyen urat
aki beszéd helyett ugat?

Repült a bot és a kalap,
kutya tétlen dehogy maradt.
Feledve az úri frakkját,
kergette is már a macskát.

Megharaplak te szemtelen,
kigúnyolni hogy mersz engem?!
De az felfutott egy fára,
a magasból kiabálta:

Még harap is az uraság?!
Lett a téren nagy vigasság…
A sok nép tán most is nevet,
a kutyából úr mégse lett.







2020. november 2., hétfő

Ha én király lennék


 



Ha én király lennék,
tudjátok mit tennék?
Házat építenék
anyának, apának,
és egy még nagyobbat
az egész világnak!
Ha én király lennék,
nem lenne több árva,
elférnének együtt
          abban a nagy házban.
          Nem volna több koldus,
nem volna több szegény,
mindenkinek jutna,
a királynál ebéd.
De tudom, hogy király
csak akkor lehetek,
ha az iskolában
mindig jól felelek.
Ott majd kitanulom
a bölcs királyságot,
s Mátyás király módra
járom a világot.

 

Ha én király lennék,
soha nem feledném
azt, hogy én is voltam
egykor szegény legény.
A cipőmnek most is
lyukas lett a talpa.
Legyek akkor inkább 
király helyett…varga?
A varga is szegény,
akkor mit is tegyek?
Legjobb lesz, ha előbb
iskolába megyek!
Aztán évek múlva,
hogyha jól tanulok,
lyukas cipőmben is,
királyságra jutok!